„A zsákba bele volt gyömöszölve a paplanom, hogy örüljek, amiért van”
Letaglózó karácsonyi ajándékokról sokaknak van története. Volt, aki meg is osztotta velünk ezeket, hogy ne győzzünk borzadni:
Letaglózó karácsonyi ajándékokról sokaknak van története. Volt, aki meg is osztotta velünk ezeket, hogy ne győzzünk borzadni:
Ismerünk szuperjófej, megbízható futárokat, akikkel lassan haveri viszonyba kerülünk. Meg olyat is, sajnos, aki „itt” van, de nem ott, ahol lennie kellene, nem találja, nem tudja, és egyébként is, nem látja a megjegyzést, olyan csomagot hoz, amit nem rendeltünk, de nem viszi el, amit visszaküldenénk. Aki rendelt már életében házhoz, szerintünk tud azonosulni Tóth Flóra kalandjaival.
Nálatok is beugrik Murphy ezen a szép ünnepen… legalább ötször?
Reméljük, idén senkivel nem történek kellemetlen incidensek!
Te melyik típusba tartozol? (Vigyázat, némi önirónia szükségeltetik a válaszadáshoz!)
Egyszer el kell kezdeni a változást… lehet, hogy éppen ma!
Mi okból ajándékozunk? Figyelmességből, csak úgy, azért, mert illik, netán áldozatként tartjuk magunk előtt, hátha az ajándékozott akkor jobban fog minket szeretni?
Kutatók szerint egészen másképp állunk az ajándékokhoz, ha adjuk vagy ha kapjuk őket, mások a szempontjaink, és a kiváltott hatást is eltérően értékeljük. Mi teszi a jó ajándékot? Miért nem baj egyáltalán, ha praktikus dolgot adunk, még ha ott helyben a másik esetleg nem ugrik is ki a bőréből tőle?
Ajándékot visszautasítani? Hát továbbadni? Szabad vagy csak diszkréten?
Hiába a szándék, a segíteni vágyás az egyik oldalról, és az igény a befogadásra a másikon, néha csak keserűség és frusztráció születik belőlük. Ilyenkor az embernek le kell ülni, szembenézni magával, a céljaival, a motivációival és a lehetőségeivel, majd levonni a megfelelő következtetéseket.