Kedves Szívkirálynő! Üdv: a Szellő – Egy szerető válaszlevele a megcsalt feleségnek
Nem akarta, de így alakult. És most már nem tud ellenállni a csábító dallam hívásának.
Nem akarta, de így alakult. És most már nem tud ellenállni a csábító dallam hívásának.
A szorgalom unalmas? A szorgalom ódivatú? A szorgalom... stréber? A szorgalom sehol nincs, mondjuk, a tehetséghez képest? Hát, Judit szerint ez nem igaz.
Csak 141 szó. De úgy süt belőle a fájdalom, hogy alig bírtuk elolvasni.
Lehetetlen? Az csupán egy szó.
Levendulafürdő, amely ezúttal nem lila. Hanem vörös. Vérvörös.
Valakit úgy imádni, mint egy ikont...
Mi még soha nem olvastunk ilyen csodálatosan elegáns és gyönyörűen szomorú levelet, ami „a másik nőnek” szól...
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
Anyu mondja: Hullafáradt vagyok, lefekszem aludni.
És amit apu hall: Hurrá! Szexelünk!
„Tisztelt cím, ezúton jelentkezem szívátültetésre. Ez a szív nem kell nekem, mert fáj. Össze van törve..."