„Jó apa, jó ember. Nem hagyhatom el..." – Jelentés egy nem édes, lelakatolt otthonból
Van az úgy, hogy csak annyit tudunk mondani: jdncujwnfiusbdshkcfck.
Van az úgy, hogy csak annyit tudunk mondani: jdncujwnfiusbdshkcfck.
Nincs is mókásabb, mint amikor két egymást szerető ember kedvesen nyírja a másikat. (Persze csak akkor, ha nem te vagy az, akit épp nyírnak...)
Rettenetesen megnehezíti a kamaszok életét, ha a szülők rajta keresztül is csatároznak egymással.
„Az állatok a szemem előtt születtek meg, cukik voltak és kicsik, sokat játszottam velük, majd végül megettük őket. Az asztalnál én is ott ültem, de a húsból nem tudtam enni. Egyszerűen nem ment. "
Mondd, te mit kívánnál?
Neked milyen a kapcsolatod az apósoddal?
Ti hisztek abban, hogy léteznek mérgező emberek? Akiknek a közelsége megbetegít, a csípése halálos? Szentesi Éva vasárnap estére egy szomorúságában is felemelő írást hozott.
A bölcsészlány esete a kockafiúval...
A szívünk szakad meg, komolyan...
Bezzeg a mi időnkben! A Nagy Női Generáció még tudta, hogy kell együtt maradni jóban-rosszban. Minden áron. Bármi áron.