Péterfy-Novák Éva: Egyelőre még én férjem
Lehetetlen? Az csupán egy szó.
Lehetetlen? Az csupán egy szó.
Levendulafürdő, amely ezúttal nem lila. Hanem vörös. Vérvörös.
Valakit úgy imádni, mint egy ikont...
Mi még soha nem olvastunk ilyen csodálatosan elegáns és gyönyörűen szomorú levelet, ami „a másik nőnek” szól...
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
Anyu mondja: Hullafáradt vagyok, lefekszem aludni.
És amit apu hall: Hurrá! Szexelünk!
„Tisztelt cím, ezúton jelentkezem szívátültetésre. Ez a szív nem kell nekem, mert fáj. Össze van törve..."
Fájdalom, fuldoklás, néma sikoly – egy vajúdás pillanatképei szakítás után.
Hogyan szólítsd fel együttműködésre a feleséged szeretőjét – ha már úgyis a te sörödet issza?
Egy elejtett szó, és az egész addigi életed ripityára törik.