Ha nem szeretnénk a jelenben is a múlt árnyaival hadakozni és kiszolgáltatva lenni a vakfoltjainknak, akkor ideje, hogy megismerjük a gyerekkorból hozott sémáinkat. A Lélektani határ legújabb adásának témája: a sémakémia.
Bizonyára te is ismersz olyan embert (vagy épp te vagy az), akinek meggyőződése: minden kapcsolata kudarcra van ítélve, hiszen szerettei úgyis elhagyják, megbetegszenek vagy meghalnak, ő pedig egyedül marad.
„Folyamatosan a gombjaimat nyomkodja” – mondjuk arra az emberre, akivel lépten-nyomon konfliktusba kerülünk, és aki – akár a jó szándék ellenére – a legmélyebb sebeinket tépi fel. De valójában mik azok a gombok, és miért van az, hogy az egyik ember eltalálja őket, a másik meg nem? Ezekre a kérdésekre ad választ a sémakémia elmélete.
A probléma felismerése félsiker, a valódi változáshoz azonban az érzelmek szintjére érdemes merülni. És végre itt egy módszer, amely amellett, hogy ezt lehetővé teszi, logikus és könnyen érthető, és még a személyiségzavarok gyógyításában is hatékony. Már csak terapeutát kellene hozzá találni… De miért lett ennyire népszerű a sématerápia?