Beszélgetés egy fantasztikus színdarab kapcsán a hajléktalanok helyzetéről, a társadalom berzenkedésének okairól, és arról, milyen érzés úgy élni az utcán, hogy az emberek keresztülnéznek rajtad.
„Sokszor tényleg az orvoson múlik, hogy lesz vagy nem lesz műtét” – állítja dr. Kovács Zoltán. Nála az átlagnál jóval ritkábban kerül sor császármetszésre.
Egy gyerekkori trauma feldolgozása alakította ki a tökéletességre való törekvését, amit aztán a támogató háttere tudott maximalizmussá szelídíteni.
Magyarország egyik legnagyobb tech-vállalatát vezeti. Három gyereket nevel. És nem hisz abban, hogy választania kellene.
Egy 15 perces istenélmény miatt lett pap 20 évvel ezelőtt. Volt, hogy azóta megbánta, de elmondja, miért. És azt is, miként viszonyul ahhoz, hogy tízezrek követik minden megmozdulását, az előadásain pedig egy gombostűt sem lehet leejteni. Elviszlek magammal: Pál Feri atya.
„Én börtönben születtem. Ki kell mondani: mindenki, aki ma döntési, hatalmi pozícióban van, börtönben született, és ennek megvan az eredménye. A szabadságot nem lehet megtanulni, arra születni kell. Én sem tudom, mi az, mert nem abban születtem." DTK keményen szembenézős interjúja a reklámszakember-író Fabricius Gáborral.
Azoknak, akik már előre kijelentik, hogy ők nem néznek meg egy beszélgetést Fluor Tomival, üzenjük: lépjenek át a saját árnyékukon. Érdemes.
Ha ezekre odafigyelsz, biztos, hogy menni fog!
Ilyet is csak Kepes András tud: beült az autóba, és az egyik kamera ledobta magát. Nem csoda, hogy DTK nehezen hiszi el: a legendás riporter hamarosan 68 éves lesz. Megkérdezte, hogyan érinti az idő múlása, lát-e visszautat a televízió képernyőjére, és kiderül az is, miként „mentette meg" a súlyos betegsége attól, hogy showmant csináljanak belőle. Elviszlek: Kepes.
Zacher pont olyan, amilyennek elképzeltük. Igazi, karcos, szókimondó, vicces. Még egy egész éjszakás sürgősségi ügyelet és másfél órányi alvás után is. Az meg, ahogy az új szerelméről mesél... hát... teljesen elolvadtunk.