Keveset beszélünk a perinatális veszteségről, arról azonban még kevesebbet, milyen ezzel a veszteséggel tartósan együtt élni. Hogy hiába telnek el hónapok, évek, hiába dolgozol a gyászodon, akár terápiás keretek között is, a legváratlanabb dolgok is képesek visszarepíteni életed legfájdalmasabb időszakához.
Még egy vérvétel, majd még egy. Biztos nincs, csak bizonytalan, és az, aki mindennek a súlyát cipeli.
Itt az új évad, és már nemcsak hanganyagban, hanem videón is! De nem ez az egyetlen újítás a Beszélnünk kell! podcast ötödik évadában; minden eddiginél mélyebb és személyesebb beszélgetések jönnek, D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi mellé minden epizódban csatlakozik egy WMN-vendég, a saját történetével. A premierben Filákovity Radojka, a téma: az elveszített, de soha el nem múló kisbabák.
„Lassan egy várandósságnyi idő az, amióta a gyászom hordozom abban a reményben, hogy egyszer talán új élet sarjad majd belőle – hogy újjászülethetek benne. Egyre többen mondják, itt az ideje túltennem magam a történteken. Itt az ideje elengedni végre őt. De az anyai szeretet számára ezek a fogalmak ismeretlenek.”
„Ki vagyok én egy ilyen sosem múló – csak tompuló – hiánnyal, ezzel a kitörölhetetlen veszteségélménnyel, egy ilyen, nem e világi anyaságban?”
„Ez egy különleges anyaság, mert nem földi dolgokkal kell foglalkoznod, hanem a szívedben tovább hordozni a babád létét” – mondja Horváth Réka perinatális szaktanácsadó, akivel Filákovity Radojka beszélgetett egy mélyen tabusított témáról, a perinatális veszteségről.
„Olykor még eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha ott és akkor bizonyos értelemben nem halok meg én is.”
Sokan nem tudják, hogyan közeledjenek azokhoz, akik elvesztették a babájukat, ez pedig további sebeket okozhat. Így fontos e többet beszélni arról, mi jelentheti a gyászolók számára a valódi segítséget a környezetüktől.
„Nincs semmi kiszámítható a gyászban. A veszteség érzése a legváratlanabb pillanatokban borít be. De nem félek tőle, megmerítkezem benne, hagyom, hogy átmosson. Nincs már mitől félnem, Kicsi Csillagom, a legrosszabb már megtörtént.”