Orbán nem engedi, hogy migránsok bántsák a lányainkat – megteszi ezt helyettük a magyar állam
Pünkösdhétfőn Orbán Viktor a Patrióták Európáért franciaországi tanácskozásán tartott beszédet – csak épp ennek nem minden részlete fedte a valóságot.
Pünkösdhétfőn Orbán Viktor a Patrióták Európáért franciaországi tanácskozásán tartott beszédet – csak épp ennek nem minden részlete fedte a valóságot.
A nők helyzete sokat javult, de továbbra is alacsonyabb fizetést és kevesebb elismerést kapnak – éppen ezért a „férfiak lemaradása” igencsak félrevezető narratíva.
Az utóbbi évek egyik legkevésbé meglepő statisztikája, hogy a nők elhagyják a vallási intézményeket, amelyek sokáig a férfiaknál alacsonyabb rendűként kezelték őket.
A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek alapjai óvodáskorból eredeztethetők, később pedig a munka-magánélet egyensúlyra, a karrierben való előrejutásra és a családi dinamikákra is hatnak.
A történelem folyamán a fiúk és a férfiak elsőbbséget élveztek az élelemhez való hozzáférésben, ami idővel testi különbségekhez vezetett, és talán még a nők alárendeltségének fenntartásában is szerepet játszott.
Annak ellenére, hogy sem a történelem, sem a biológia nem bizonyítja, hogy ez mindig is a férfiak világa lett volna, az, hogy a patriarchátusra egyetemes és elkerülhetetlen berendezkedésként gondolunk, mélyen gyökerezik kultúránkban.
Lehet, hogy a férfiak számos területet még mindig uralnak, de ha nem lennének a nők találmányai, felfedezései, irodalmi és művészeti alkotásai és minden más általuk elvégzett munka, ők sem tartanának ott, ahol ma.
A megváltozott világhoz igazodva a szülői szerepeket is át kell gondolni. Remek fogódzót ad ehhez egy új könyv, az Apának lenni, amelynek szerzője a Berlinben élő újságíró, Tillmann Prüfer, aki négy lány apja, és hosszú ideje kutatja az apaság mibenlétét – írja Both Gabi.
„Nem kell kockáztatnod a biztonságodat, kimenekítened embereket és eltérítened pofonokat. Kezdd ott, ahol vagy. Használd, amid van. Tedd, amit tudsz” – írja Mózes Zsófi, aki szerint az erőszak felszámolása mindannyiunk felelőssége.
Ha a nemi erőszakot sajnálatos, de némileg elkerülhetetlen dolognak állítjuk be, azzal elhárítjuk magunkról a felelősséget, és meg se próbálunk lépéseket tenni egy olyan társadalom megteremtése felé, amely nem tolerálja a szexuális abúzust.