A közöny a legrosszabb – Egy bántalmazás margójára
A bántalmazásra nincs mentség.
A bántalmazásra nincs mentség.
„Nincs valódi következménye annak, ha valaki rosszul végzi a munkáját. Ha olyan döntést hoz, ami miatt a gyerek joga sérül. Sőt, jelenleg nincs speciális alkalmassági vizsgálat, vagy olyan protokoll, ami megakadályozná, hogy egy alkalmatlan személy újra és újra gyerekek közelébe kerülhessen.”
„Én vagyok az a lány, akit kézen fognak, és vasárnaponként templomba visznek. Pap prédikál a szószékről, pénzérme van a kezemben, forgatom, mikor dobhatom már a perselybe, nagyon unom, fészkelődöm, és nem is érdekel az egész. Aztán hazaérünk, bezáródik az ajtó, és...”
A legtöbbször nem tudunk róla. Csak azt vesszük észre (jó esetben), hogy valami nincs rendben. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a gyerekeink digitális szokásairól, a tény attól még tény marad: ahogy az életükben nagyjából mindent, egymás bántalmazását is leggyakrabban online intézik.
A nem az azt jelenti, hogy nem. Akkor is, ha együtt jártok, akkor is, ha felmegy a lakásodra, akkor is, ha elfogadja az italt előtte. A nem az nem. Érted?
Tünde egy súlyosan bántalmazó kapcsolatból menekült. Most öt gyerekkel néz az iskolakezdés elé. Ez az ő történetük. Kalapos Éva Veronika helyszíni riportja Sztanó Alma fotóival.
„Azt hiszed, tudod. De el sem tudod képzelni.” – írja valaki arról, hogy egy kívülálló számára mennyire felfoghatatlan az a pokol, amiben egy bántalmazó kapcsolatban élő ember sínylődik nap mint nap. És hogy milyen okok miatt nem tud belőle kilépni? Kiderül a cikkből:
Mit okozhat a gyerekkori gúnyolódás, egy-egy humorosnak szánt megjegyzés, egy kis családi froclizás? Hogy mit? Láthatatlan, ám talán soha be nem gyógyuló sebeket. A szíven és az önbecsülésen. Egy (egyáltalán nem) csúnya lány vallomása.
Sokféle arca van a kapcsolaton belüli bántalmazásnak. A Twitteren egy bizponyos hashtag alatt (#maybehedoesnothityou) olyan emberek - férfiak és nők - kapaszkodtak össze, akiket nem fizikailag bánt a partnerük, hanem másként. Az ő posztjaikból válogatott Borcsa.
Minden tizedik idős ember valamilyen bántalmazás áldozatává válik (és ez „csak" a hivatalos statisztika, a rejtve maradás miatt a valóságban ennél is többen lehetnek). Az elkövetők hatvan százaléka családtag. Vajon javíthat-e az ő helyzetükön a törvényileg kötelező szülőtartás?