„Nincs szükségem szeretetre, van cukorkám” – Blogger apu és lányai újra brillíroznak
Négyéves: Ha nagy leszek, leveleket akarok kézbesíteni.
Én: Postás szeretnél lenni?
Négyéves: Nem. Bagoly.
Négyéves: Ha nagy leszek, leveleket akarok kézbesíteni.
Én: Postás szeretnél lenni?
Négyéves: Nem. Bagoly.
„Attól, hogy halott, a rossz ember csak rossz halott lesz, nem angyal.”
Néha egy jó kis villanyszerelés kell ahhoz, hogy minőségi időt tölts együtt az apáddal. Főleg annak tudatában, hogy valószínűleg egyre kevesebb ilyen lehetőségetek lesz már.
Nincs otthon a macska, cincognak a család férfitagjai.
Nna, nem telik bele három-négy hónap, és Zsolt elkezdett gügyögni... mi lesz itt még, emberek???
Mit ajándékozol annak, akinek mindene megvan? Edit édesapja a héten töltötte be a hetvenedik évét. És a család összefogott, hogy megvalósítsa apa egyik régi-régi álmát.
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
Anyu mondja: Hullafáradt vagyok, lefekszem aludni.
És amit apu hall: Hurrá! Szexelünk!
Az anyaság esszenciája: megannyi pokoli mélység és mennyei magasság – egy napon belül.
„Egész életemben a torkomat mardosta valami végtelen düh, dac és elkeseredés, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy emberek, akiket ismerek és szeretek, gyűlölködő megjegyzéseket tesznek ismeretlenekre csak azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartoznak."