Fodor Barbara mentális betegséggel élőknek, elsősorban depressziósoknak segít rendbe tenni az otthonukat. Azt mondja, pontosan tudja, milyen az, amikor valakinek annyi ereje sincsen, hogy kitakarítson. Ő maga is megélte ezt a poklot korábban.
Mivel ő maga is megjárta a depresszió bugyrait, tudja, hogy nem lustaságból lesz valakinek ennyire koszos a lakása. Hogy van az a szint, amikor minden reménytelenné válik – a takarítás is. Ha viszont újra emberhez méltó környezetbe kerül valaki, talán elindul kifelé a gödörből. Bemutatjuk hősünket, az Amerikában élő extrém takarítót, Fodor Barbarát.
Amikor egy olyan sztár kap díjat, akinek van mondanivalója, az utána lavinát – azaz párbeszédet – indíthat el. Kate Winslet ezzel a céllal mondott köszönőbeszédet a hétvégi BAFTA televíziós díjátadó gálán, mert szerinte a döntéshozók felelőssége is, hogy az internet mentális betegségeket okoz a fiataloknál.
„Az agyunk számára az egész modern létezésünk egy stresszhelyzet, egy traumatikus esemény, amiből újra és újra ki kell másznunk, hogy aztán másnap megint visszadobjanak a gödör mélyére”. Az a normális, ha bekattanunk, de lehet (vagy érdemes) így élni?
Már létező kifejezés a „betegségkisajátítás” (illness appropriation), ami annyit tesz, hogy valaki a figyelemért, népszerűségért betegséget színlel. Ha pedig az illető népszerű influenszer, akkor ez a trükk nemcsak etikátlan, de veszélyes is.
Egyre több gyerek küzd súlyos szorongással, depresszióval. A friss statisztikák szerint a tíz–tizenkilenc évesek között nő az öngyilkosságok száma. Nincsenek jól a gyerekeink, és ezért mi, felnőttek is felelősek vagyunk. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit teszünk, mit tettünk, mit tesz a világ a gyerekeinkkel. Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat harmadik évadának premieradása D.Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel:
A depressziót még mindig gyakran „lustaságnak, gyengeségnek, úri huncutságnak morális akaratgyengeségnek” tekintik, egy csomó pejoratív dolgot kapcsolnak hozzá. De miért?