Szülés után jön csak az igazán nagy feladat: karban egy icipici lény, odalenn meg próbálnak a dolgok (vissza)rendeződni. De hogyan figyeljünk jól ilyenkor magunkra? Ez is kiderül a Nyomjuk, anyukám! aktuális részéből.
Mit tégy és mit ne, ha véletlenül részese, szemtanúja vagy épp segítője leszel egy spontán szülésnek az utcán, a boltban vagy a buszon?
A túláradó, szeretetteljes anyai érzelmek nem születnek meg minden esetben a csecsemővel együtt.
Ha dúlás szülésen gondolkodsz, vagy már szültél dúlával:
„Hogy a testbeszédéből vagy egyszerűen csak az összeszokottságból fakadt, nem tudom, de a nagy nap reggelén mindketten, Nimi és én pontosan tudtuk: itt az idő.” Kövesd végig te is Kristófék cicájának szülését. És készíts be hozzá zsebkendőt!
„Történetekbe menekülök, amikor a sajátomat elviselhetetlennek érzem. Közben épül bennem egy új világrend, egy új alap, alakul egy új ember.”
A szülés, a császármetszés és a gyermekágyi időszak első pillanatai olyanok, amikkel kapcsolatban gyakran kozmetikázzuk a valóságot, van, aki szándékosan, mások talán a maguk megnyugtatására. Mi azt gondoljuk, hogy a nem annyira rózsaszín részekről is kell beszélni.
Egy pár napja szült anyának tényleg fontos, hogy hajat mosson, sminkeljen, és magas sarkút húzzon? Lehet, és akkor hajrá, csak ne legyen ez általános elvárás a nők felé. Tóth Flóra két érintett, császárral szült anyukát kérdezett a „kikerázós” gate-ről. Meg a császár valódi arcáról.
És te mit írnál a tíz évvel ezelőtti önmagadnak?
Ez a nap más, mint a többi…