Amikor a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársa megérkezett Dóra otthonába, hogy elvégezze a frissen kötelezővé tett életvitel-vizsgálatot, ami a gyermekvédelemben dolgozókat és a nevelőszülőket érinti, elnézve a körülményeket, ahová Bence nyolc hónapos korában került, végül csak azt kérdezte: nem lesz-e nagy a váltás a kisfiúnak, ha majd haza kell őt gondozni?
Olga és a férje hivatásos nevelőszülők, akik a háború miatt Kárpátaljáról menekültek Magyarországra – és így jogi patthelyzetbe kerültek. Az ukrán törvények szerint ugyanis ők a gyerekek gyámjai, viszont nem biztos, hogy ez a státusz elég jogalap arra, hogy hosszabb távon külföldön is elláthassák a gyerekek gyámságát – főleg menekültként.
A nevelőszülőséghez rengeteg sztereotípia kapcsolódik: a két legelterjedtebb a pénzről és a szeretetről szól. Előbbi miatt démonizálják, míg az utóbbiért túlmisztifikálják. A valóság azonban sok esetben az, hogy ebben az élethelyzetben nemcsak a családjából kiemelt gyerek szenvedhet kárt, hanem az őt befogadó nevelőszülő is. Van, hogy sok sebből vérző és sok sebet okozó történet ez.
Ma Magyarországon huszonháromezer gyerek él állami gondoskodásban, közülük tizenötezren nevelőszülőknél laknak. A cél az, hogy minél kevesebben legyenek nagy gyermekotthonokban – a törvény szerint a tizenkét év alattiak nem is kerülhetnének intézményekbe, csakis nevelőszülőkhöz. Belőlük azonban sajnos még mindig nincs elég. Pedig nagyon nagy szükség lenne Balogh Margithoz hasonló emberekre! Hogy miért? Olvasd el a vele és a nevelt lányával készült interjúnkat, és megtudod: