Nem mindegy, hogyan énekled a Himnuszt, vagy mit teszel az esti (propaganda) híradó alatt. Békésen tüntetni, tiltakozni, kiállni bizonyos elvek mellett rendkívül sokféleképpen lehet.
„Mert azon gondolkodtam, hogy tök komolyan, szépen megírt egy cikket, és akkor én azt a fingás elé vagy után rakjam be?”
Hogy lehet, hogy minden évben eljön ez a pillanat, és mindig váratlanul ér minket? Ha még nem olvastátok Kormos Anett örök klasszikusát, hát most rajta!
Eltört vonatkerék, kábelzabáló állatok, elszabadult cséplőgép… És nektek milyen magyarázkodós sztoritok van, amiről sose hitte el senki, hogy nem kitaláció?
Még mindig biztosak vagytok abban, hogy jönnétek értekezletre hozzánk?
„Anyám életében két férfival beszélgetett összesen: apámmal és a bátyámmal. Én viszont találkoztam a Bosszúállók teljes szereplőgárdájával. És azt akarom, hogy mindegyikük az arcomra élvezzen.”
A humor sokat segít, de ha egy történelemtanár Jean-Jacques Rousseau helyett azt mondja, hogy „a háromnevű francia”, és a saját kollégái neve sem jut eszébe, néha elfogy a türelme. Jocó bácsi írása a poszt-Covid tüneteiről.
A fél ország aggódott érte. Reméljük, a másik fele is, különben annyira kettészakadt a társadalmunk, hogy már a humor sem segíthet rajtunk.
Halálos narancs, Teri, a kis csirke, lengő lászló és a pálucai fiúk… Egészen frenetikus kommentek érkeztek, nézzétek csak őket!
„Akkor most mindenki szépen fogja az illúzióját, van hozzá ilyen szelektív gyűjtőnk” (Fiala Borcsa). Na, ki akar még jönni hozzánk értekezletre?