Tényleg, az ember csak egy pár órára hagyná rá a kisfiát az apjára... és máris beüt a krach. Ami egy laza kis apa-fiú programnak indult, fergeteges kalanddá eszkalálódott. Vicces és valós történet. Ugye, ismerős?
Van, akiből az apaság a ráncokat meg a kopasz fejtetőt hozza ki. És van, akiből az öniróniát. Öt percnyi Ryan Reynolds például a térdcsapkodós vihogást hozta ki belőlünk.
Micsoda lelkierő kell ahhoz, hogy a tükör, amelyben mások a saját belső szörnyetegüket nézik, egyszer csak felálljon, és azt mondja: ez nem én vagyok. Hanem én sok minden más vagyok. Zsófi történetének harmadik, befejező része.
Szomorú vallomás egy apától,aki úgy érzi, megbukott. Szomorú, és szokatlanul őszinte. Agyonhasznált szó ugyan, de most tényleg nem tudunk ide jobbat: szívszorító olvasmány.