Fordulatokban ugyan nem bővelkedik, a forgatókönyv java része kiszámítható, a kedves franciás megközelítés miatt, meg a két varázslatos színésznek köszönhetően azonban a Váratlan dallamok egy igen szerethető feel-good mozi lett, ami után az ember talán még azt a testvérét is könnyekig hatva hívja fel, akivel karácsonykor összeakasztotta a bajszát valami blődliségen.
A Ma este gyilkolunk szerencsére nem a magyar Tőrbe ejtve: önálló, eredeti sztori, aminek érdemes adni egy esélyt. Ajánló.
Vannak filmek, amiket hosszú-hosszú időn át cipelünk magunkkal, és amik emlékeztetnek minket az igazán fontos dolgokra az életben. Az Egy újfajta vadon Nyáry Luca számára ilyen: egyike azon kevés dokumentumfilmeknek, amiket képes lenne többször végignézni, és valószínűleg minden alkalommal valami újat tanulna belőle.
Látszólag nem túl bonyolult dolog a tea, csak egy kis forró víz, meg pár pehelyke tealevél kell hozzá. Ám ennél sokkalta több van benne: nem csupán a szellemet élénkíti, de gyógyítja a testet, segít megérkezni a jelenbe, lezárni, átlényegülni, a fogyasztása körülötti rituálék pedig – melynek országról országra izgalmas hagyományai vannak – ünneppé vagy közösségi eseménnyé varázsolnak egy teljesen átlagos napszakot is.
Bár ígéretes a témája és parádés a színészgárda, a Vigyél a holdra sajnos mégsem lett emlékezetes alkotás.
„A fattyú egy nagy színész jutalomjátéka, amihez tizenöt évet fiatalodott és aztán öregedett, és meg tudta mutatni a férfisorsot negyvenöttől hatvanig.” Mads Mikkelsen új filmjéről Gyárfás Dorka írt:
Egy anya, aki végzetes hibát követett el a fia ellen, egy nő, aki mindent elvesztett, és egy út, amelyen mindenki a csodában reménykedik.
A legmegdöbbentőbb az Elfogy a levegő című film egyre abszurdabb fordulataiban, hogy igazak és megtörténtek.
Wilson Luca listájára egy sorozat is felkerült. Te mennyit láttál a kedvencei közül? És milyen LMBTQ-filmeket ajánlanál még?
Bármilyen alacsonyak voltak az elvárásaink, a Meg 2. – Az árok sajnos még azokat sem tudta megugrani: