Kászonaltíz egy község Erdélyben, Hargita megyében. Imola hiszi, csak azért tudott megmaradni a falu lassú életében, mert három egymástól nagyon eltérő szenvedélye lehetővé tette számára a kibontakozást: ő egyszerre segítő, édesanya és sportoló, és ha valamelyik szerepét mellőznie kellene, megfojtaná a csend.
„Kérem, értse meg, hogy nem térhet vissza a mentőkhöz, ez a szakasz visszavonhatatlanul lezárult.” Berta Somogyi Attila az orvos minden egyes szavánál úgy érezte, hogy egy újabb és újabb darabot tépnek ki a szívéből. De egy jókor kapott mondat aztán kimozdította a mélypontról, és mindent újrakezdett. Ismerjetek meg egy fantasztikusan erős embert Nádudvari Péter jóvoltából:
Emlékeztek a mentős írására, akit éjjel egy édesanyához hívtak ki, majd mielőtt elszállította volna a covidos beteget a kórházba, még a másfél éves, megszeppent kislány elhelyezéséről is gondoskodott? Most egy édesanya jelentkezett, aki úgy hiszi, róluk szólt a történet. Elmeséli, mi történt velük azóta. Ahogy azt is, mi az oka, hogy egyedül neveli a kislányát.
„Reggel, munka végeztével még mindig erre az esetre gondolok. Nem ez volt a legszörnyűbb, mégis sokat töprengek rajta” – egy mentősként dolgozó olvasónk története.
Ha gyerek van, vészhelyzet is lesz. Mit tegyél a gyerekkel ilyenkor? Hogyan tudsz azonnal segíteni rajta, és mit taníts meg neki már egészen kicsi korban… a pánikolás helyett. Ez egy nagyon hasznos Nyomjad, anyukám!-epizód, nézzétek meg:
Minket ki ment meg, ha baj van?