„El se mondhatom, milyen nehezen viselem el, hogy sohasem léphetek ki a házból.” A 13 éves Anne Frank írta le ezeket a sorokat a naplójában, két évvel azelőtt, hogy 1944. augusztus 4-én a nácik elhurcolták őt és a családját amszterdami búvóhelyükről.
„…túl sokat beszél, és nem vicces. A többiek azt mondják, nem bír engem, de nem érdekel, mert én sem szeretem őt nagyon.” Anne Frank ezeket a sorokat az egyik osztálytársáról, Nanette Blitzről írta a naplójában. Később a bergen-belseni koncentrációs táborban találkoztak újra.
Ez a film jóval több, mintha pusztán a világhírű naplót, a zsidóüldözés egyik legfontosabb kordokumentumát filmre vitték volna. Anne Frank története most a mai fiatalokhoz – és a mai fiatalokról – szól.
„Nem bírom elhinni, hogy most haljak meg, mikor még nem is éltem. De azt mondják, ha csoda nem történik, hamarosan minket is elvisznek a lepecsételt kocsik a halálba. Vidéken már meg is tették. […] Ha ezt túléljük, az valóban egy isteni csoda volna, és mégis úgy érzem, túl fogom élni”. (Ecséri Lilla)
Való-e gyerekeknek az új Anne Frank-képregény? Dorka és tízéves fiai letesztelték.