Molnár-Lamos Krisztina cikkei

„Kevés nyomorúságosabb helyzet van, mint egy gyermekét éppen elveszített anyát arra kényszeríteni, hogy hallgassa az újszülöttek cuppogását… Még szerencse, hogy az az asszony szülésznő volt, három élő, egészséges gyerekkel megáldva. Így nem vette annyira a lelkére a dolgot. Talán.”

Van, ami nem múlik el. Tényleg nem.

„Az utolsó éjszakán Pauline ébren van, de azt kéri a nővértől, hogy ne hívják be a lányát, szegény biztosan pihen, ne zavarják fel. Ezután csendesen elalszik, egyetlen panaszos hang és szó nélkül. Átalussza magát egy másik valóságba.”