Doffek Gábor életében háromszor hozta úgy a sors, hogy egyedül kellett lennie, egyedül kellett boldogulnia. És amennyire szenvedett ezekben a helyzetekben, olyan sokat tanítottak neki a határairól, az erejéről, önmagáról. Most pedig, egy véletlen zeneválasztás miatt hirtelen rászakadtak ezek a sorsfordító emlékek. Neked is van hasonló dalod, ami elválaszthatatlanul összefonódott egy korszakoddal?
Kezeket fel: ki az, aki egyetért Doffek Gáborral? És ki az, aki pontosan tudja is, miről beszél?
Szomszéd: ha jó, akkor az áldás, ha rossz, akkor mindennapos kínlódás. Doffek Gábor cikke nem ítélkezni, nem megosztani szeretne, épp ellenkezőleg: jó példákkal, használható gondolatokkal szolgálni azok számára, akik nyitottak erre.
Doffek Gábor szerencsés alkat, ugyanis soha nem szívta mellre, ha valaki lekezelőn bánt vele. Bár ez sokszor előfordult, de az élet kárpótolta ezekért a kínos helyzetekért. Elmeséli, hogyan, és azt is elmondja, miért nem szabad neked sem elkeseredned attól, ha valaki lenéz.
Doffek Gábornak igen radikális, szenvedélyes véleménye van arról, ha valaki fizikai erőszakot alkalmaz. És van egy remek technikája, meggyőző mondata is azokkal szemben, akik szerint egy pofon „nevelési céllal” simán belefér, sőt.