Bözsi néni, János bácsi, Rimóc, Kupuszina – képes mesék lélektől-lélekig Görbeországból. A művész, Mohos Zsófia nagyszülei révén kötődik a vidékhez, és érezhetően olyan erős szálak fűzik a Kisecset nevű zsákfaluhoz, az egész palóc hagyományhoz és tájhoz, mint azokat, akik itt nőttek fel.

Barna Bori Eke Angéla alvószínházában járt, és megírta a tapasztaltait:

Az európai kultúrában legtöbbre valószínűleg Szellentő Roland vitte a művészetével. De Le Pétomane se volt semmi, aki már gyerekkorában rádöbbent különleges adottságaira. Képes volt állathangokat utánozni a végbele segítségével, sőt, el tudta „játszani” a Holdfény szonátát is. Igen, a bizarr szellentőművészetnek komoly hagyománya van!

Brutális, megrázó és felkavaró élmény, ami után órákig nem térsz magadhoz. Gyárfás Dorka szerint ilyen az öt Oscar-díjra jelölt Érdekvédelmi terület című film. És mégis érdemes rá beülni a moziba, mert ez a holokausztfilm „most másmilyen lesz”.

„Most már óhatatlanul is ott az emberben a félelem, hogy mit írhatok le, mivel kerülök listázásra.” Miklya Luzsányi Mónika könyveit is lefóliázták. Így érzi magát ettől, és a legújabb lírás bírságtól, amelynek szintjén érintettje:

„Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!” Középiskolában mindenki megtanulja memoriterként Csokonai A reményhez című versét, de emlékszünk még rá, ki volt Lilla, és mi állt a nagy szerelem útjába?

Káros sztereotípiák helyett két tiszta szívű, szerethető srác, akik romák és melegek, de elsősorban emberek. Az ő életüket mutatja meg Oláh Kata Keskeny út a boldogság felé című filmje, és még annyi minden mást:

Szinetár Dóra tizenéves kora óta szerepel nemcsak színpadon és vásznon, de az újságok pletykarovatában is. Most azonban azért állt fel a pódiumra, hogy elmesélje az életét úgy, ahogy ő megélte. Fiala Borcsa megnézte az előadást.