Megöli a reményt, ha azt mondjuk, hogy elvesztettük a klímaválság elleni harcot – Komposzt: Ökoanyu podcastja a WMN-en
Az elmúlt hetekben alig lehetett úgy megnyitni egy honlapot, hogy ne olvassak jégesőkről, hatalmas, pillanatok alatt lezúduló villámárvizekről, pusztító viharokról, lángoló erdőkről, eddig soha nem mért hőmérsékletekről. Kétségtelenül ijesztő. Mindez persze nem az idén kezdődött, és amióta a klímaváltozás van a munkám és az életem fókuszában, keresem a lehetséges megoldásokat, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Ezért tavaly beiratkoztam humánökológia tanfolyamra, hogy komplexebb képet kapjak arról, melyek azok a megoldási lehetőségek, amik tényleg javíthatnak a helyzeten. Mert úgy gondolom, hogy szükségünk van pozitív jövőképekre, „megoldásfókuszra”, hiszen ezek hiánya ugyanúgy csökkenti a pozitív végkimenetel esélyét. A tanulmányaim során nagyon megragadt bennem tanárom, Takács-Sánta András egyik témája, a „pozitív víziók szükségessége”. Persze igazi megoldási lehetőségek nélkül a pozitív jövőkép csak kincstári optimizmus lenne, ezért szükséges valós megoldási lehetőségekről is beszélni. A téma kitárgyalását pedig most a Komposzt legújabb, egyben az első évadot lezáró epizódjában folytatta Nagy Réka, azaz Ökoanyu Takács-Sánta Andrással, az ELTE Humánökológia mesterszakának igazgatójával.
1. Óriási a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, de egyre többen érzékelik a probléma nagyságát és próbálnak tenni ellene. Ezért ha azt mondjuk, hogy elvesztettük a harcot, az megöli a reményt és passzivitáshoz vezethet.
2. A klímamodellek csak lehetséges forgatókönyvekkel dolgoznak. Akármilyen sokat tud is az ember már az ökoszisztéma működéséről, mégsem értjük teljesen ezeket a rendszereket.
3.
„Fontos megkülönböztetni a klímaszkeptikusokat a klímatagadóktól. A szkeptikusok megkérdőjeleznek bizonyos, klímával kapcsolatos kérdéseket, és ez valójában nagyon hasznos is lehet, mert fontos, hogy a tudomány ne váljon dogmatikussá”
– mondja Takács-Sánta András.
4. Sokan az innovációktól várják a megoldást, de önmagában a technikai fejlesztések nem tudják megoldani a klímakérdést. A mérnökök csodálatos dolgokat tudnak kitalálni, ám sok tényező gátolja ezeknek a prototípusoknak az elterjedését.
5. Érdemes megnézni Nic Marks The Happy Planet Index című TED-előadását, amiben arról is beszél, hogy a zöldmozgalom legtöbbször a rémálmokat vetíti előre. Ez nagyon kontraproduktív tud lenni, mert ha nem ad megoldási lehetőségeket a nagy problémák mellé, akkor nagy valószínűséggel az embereknél bekapcsolnak az elhárító mechanizmusok.
6. A társadalom atomizációja az egyik legnagyobb gátja az ökológiai értelemben vett fenntartható társadalom kialakításának.
7.
Az élelem az ökológiai lábnyomunknak jelentős részét teszi ki.
Ha az élelmiszer-beszerzésre fókuszálva létrehozunk egy ökoközösséget, ahogy Takács-Sánta Andrásék is ezt tették Csákváron, jelentősen csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat, ráadásul nagyon finom és minőségi alapanyagokból főzhetünk.
8. Andrásék létrehoztak egy weboldalt is (Kiutak.hu), ahova folyamatosan töltik fel a konkrét cselekevési tippeket. Itt már olvasható rengeteg ötlet és konkrét javaslat arra vonatkozóan, mit tehetünk, ha szeretnénk tevékenyen részt venni a szükséges változások előmozdításában.
9. Az egyik legnagyobb kérdés, amit fel kell tenni: lehetséges jó minőségű emberélet a fogyasztói társadalmon kívül?
És ami még fontosabb: ha igen, akkor az milyen legyen?
10. A közösségek újrafelfedezése nem csak ökológiai szempontból lenne fontos dolog. Hiszen egy pontig függ csak a boldogságunk az anyagi dolgoktól, de azon túl más számít. A jólét pedig nem tisztán csak anyagi fogalom, ám a fogyasztói társadalomban folyton azt hallhatjuk: az anyagi jólét maga a boldogság. Pedig a hosszú távú boldogságunk záloga leginkább az, hogy jó minőségű emberi kapcsolataink vannak.
Nagy Réka Ökoanyu
