A keresett kifejezés: "z. kocsis blanka"
Összesen: 162 db találatAz igaz barátság egy életen át elkísér – mondják sokan. De mi van, ha egy kapcsolat nem tart örökké, ha a másiknak nem ugyanolyan fontos, vagy ha csak egy időre szól? Akkor már nem is igazi?
A gyerekeim szerint a születésnapi zsúr az óvodás- és kisiskoláskor társas eseményeinek non plus ultrája. Tőlük tudom azt is, hogy azok a legmenőbb arcok, akiknek nemcsak hogy szerveznek valamit, hanem minimum játszóházi szülős-tesós szülinapjuk van, esetleg ottalvós vagy egész napos kirándulós bulijuk. Na és mi lesz velük?!
Garázsvásár, Marketplace, online és offline étékesítési platformok, na meg a NAV. Avagy mihez kezdjünk a megunt, kinőtt, feleslegessé vált ruhákkal, játékokkal és lakberendezési eszközökkel? Kell-e adózni az így keletkezett bevételek után?
„Kell az életbe a zene és a harmónia. Én pedig azt remélem, hogy munkánk nyomán a Cigány Dal Napja világméretű eseménnyé tud nőni és minden évben lesz egy nap, amikor egyszerre, egy időben szól a cigányzene, együtt zeng a dal és együtt dobban a szív.” A Cigány Dal Napján jártunk.
Józsefváros közepén a hibás laptopok és telefonok ingyen megjavulnak, a jobb sorsra érdemes ruhák új életre kelnek, a beteg biciklik szinte percek alatt meggyógyulnak, miközben Gégény Noémi, a Repair Café Budapest arca és gondos tulajdonosa annyi törődéssel árasztja el a betérőket, hogy bőven jut belőle mindenkinek.
Öreganyám spájzában állt egy hatalmas, háromfiókos sublót. A fogantyúk nehezek, a helyiség pedig hűvös volt, és titokszagú. Abban a három fiókban ott volt minden, amire akkoriban a gyerekénem vágyott: csíkos és pöttyös könyvek, lapozók és regények, vagyis a menekülési útvonal a ténylegből a talánba. Azóta azonban eltelt két évtized, és látom: a gyerekeim számára talán már egészen mást jelentenek ezek a történetek.
Apám állandóan azt magyarázta nekem, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy sosincs időm semmire. Én meg rendre agyvérzést kaptam, hiszen mégis kinek lenne ideje gyerekek és munka mellett körbeudvarolni a váratlan vendégeket, sütögetni, felnyalni a padlót! Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem arra célozgat, hogy szervezetlen vagyok. Sokkal inkább arra, hogy milyen sok időt vesztegetek felesleges dolgokra. Például a szorongásaimra.
Az inkontinenciához rengeteg tabu társul, pedig muszáj beszélgetnünk róla, mert bármelyikünket érintheti. Ne szégyelld, inkább kezeld okosan!
Barátságtalan világban élünk, a barátok szerepe mindinkább felértékelődik, a túléléshez szinte elengedhetetlen a hozzánk közelállók önzetlen támogatása.
Fiút nevelni próbatételekkel teli feladat. Rettegés, hogy elrontom, hogy kihagyok, elfelejtek, rosszul mondok valamit, és egyetlen apró hiba miatt örökre bezárok egy – vagy pláne több – olyan ajtót, amit jó lenne nyitva tartani. Hiszen nem elég, hogy tükröt kapok az arcomba, de számos olyan témában kell transzparensen, őszintén beszélnem, amiről én sem tudom, hogy működik.