–

Réka és Éva úgy álltak hozzá a beszélgetéshez, hogy elsősorban szakmázni fognak, a színésznőségükről és az ebből adódó különböző élethelyzetekről beszélgetnek. Részben így is lett… de a helyzet és a különleges formátum miatt egyszerűen nem voltak képesek elrejteni a személyiségüket, a világlátásukat, a magánéletük egyes részeit. Különösen Réka, akit Éva egy vérbeli riportert meghazudtoló profizmussal kérdezett, és lepett meg egy-egy fontos háttér-információval.

Kiderült az is, hogy a már jó ideje nemcsak színészként, hanem rendezőként és egyetemi oktatóként is dolgozó Pelsőczy Réka még egyetemistaként látta először Bata Évát színpadon, és már akkor feltűnt neki, hogy a fiatal kora ellenére mennyire érett színész. Erről van egy elmélete is:

„Aki ilyen fiatalon ilyen felnőtt színész, annak otthon vagy valami nagy tragédiája, vagy valami nagyon erős alaphelyzete van, amihez lehet igazodni.”

A válaszból kiderül, hogy egy kicsit mindkettő igaz…

Éva egyébként annyira komolyan készült a beszélgetésre, hogy megkeresett valakit, aki nagyon közel áll Rékához, hogy meséljen róla. Ez a titokzatos valaki egészen pontosan ezt mondta róla:

„Ha állat lenne, szerintem egy vad ló, csikó volna, akit nem lehet betörni, nem lehet ráerőltetni semmit, meg kell nyerni a bizalmát, vagy csak ösztönösen közel enged magához, vagy nem, de összességében elég kiszámíthatatlan és önálló. Ha film lenne, az Ének az esőben volna…”

De hogy pontosan ki, és miután kiderült, ki az, miért kezdett Réka könnyezni a meghatottságtól… ezt megtudjátok, ha megnézitek! Nagyon őszintén, néha viccesen, néha komolyan, néha a szakmáról, néha meg minden másról – de csak nektek és egymásnak mondják: