Hogyan lesz egy dadogós, tetovált, picit izgága fiatalemberből az ország legismertebb történelemtanára? Mit gondol a kiégett pedagógusokról és a már tizennégy évesen fásult gyerekekről? És hogyan kellene szerinte meghekkelni a magyar oktatási rendszert? Az Elviszlek magammal e heti epizódjában: Balatoni József, alias Jocó bácsi a vendég.
Akkor majd mi kimondjuk helyette: Tenki Réka, jó vagy! Egy régen várt találkozás az Elviszlek magammal friss epizódjában, amelyben az alapjáraton a nyilvánosság előtt inkább zárkózott színésznő úgy megnyílik, mint talán még sosem… Nézzétek meg:
Tudjátok, milyen az, amikor valakinek „Puskás Peti pillanata” van? DTK nemcsak e heti vendégét, hanem minket is beavatott az elméletébe. De nem csupán ezért érdemes megnézni az Elviszlek magammal friss epizódját… Itt:
Bodrogi Gyula, vagyis mindannyiunk Süsüje (és még annyi mindene!) nem sokkal a 85. születésnapja előtt ült be DTK mellé, hogy meséljen, meséljen és meséljen. Akarjátok hallgatni? Szerintünk egyértelmű a válasz.
Nagyon „jó síró”, szerelmes Csehovba, egyik színháza elvesztését máig nem dolgozta föl, harminchárom éves kaszkadőr fiától pedig a mai napig megkérdezi, hogy evett-e rendesen. Udvaros Dorottyával több napig tartó műsort lehetne forgatni – de szerencsére negyven percbe is sok minden belefért. Még az is, hogy DTK véletlenül kizárja a kocsiból…
„A Madách térre, legyen szíves” – kezdte Csuja Imre, amikor beszállt DTK kocsijába. És onnantól nem volt megállás: jött a sok történet, nosztalgiázás, nevetés, és egy fájdalmas vallomás is. Nézzétek meg, igazi érzelmi hullámvasutazás ez, méghozzá a legértékesebb fajtából. Itt a friss Elviszlek!
Pataki Zitáék küzdelme a babáért hetek óta lázban tartja a magyar YouTube-közönség jelentős részét. Mi magunk is végigkövettük a vlogjukat, együtt drukkoltunk, nevettünk és sírtunk Zitával és Attilával. Most pedig DTK elvitte magával, hogy elmesélje az egésznek a hátterét – és persze azt is, hogyan tovább.
Higgyétek el, hogy érdemes nemCSAK a hangjára figyelni, hanem arra is, amit mond. Kautzky Armand csalódottságról, skatulyákról, mellőzöttségről, stílusról és sikerekről, és persze azért arról a bizonyos baritonról is… itt a friss Elviszlek magammal, nézzétek meg: