Nem dobunk ki ételt. Ételt nem dobunk ki. Ki nem dobunk ételt.

Mindenki a fenntartható fejlődést emlegeti, valójában viszont nem a fejlődésről kellene beszélni, hanem arról, hogyan „vegyünk vissza”. De miként egyeztethető ez össze egy profitorientált nagyvállalat működésével?

Az amatőr természetbúvár, a milliók kedvencének esze ágában sem lett volna könyveket írni, ha nem lett volna szüksége pénzre állatmentő misszióihoz. Regényeit olvasva egészen hihetetlen, hogy nem voltak irodalmi ambíciói. Emlékezzünk rá pár zseniális gondolatával:

Jennifer Lawrence és Leonardo DiCaprio kétségbeesett ordítása vagyunk.

„A kérdés nem az, vajon képesek-e érvelni. Nem is az, hogy tudnak-e beszélni. Hanem az, hogy képesek-e szenvedni?” A választ mindannyian tudjuk. De vajon tényleg tudjuk mindannyian?

Ugye, más is kapott már idegrohamot az évek során felgyülemlett kacatok leporolásától, a rendrakástól, a ruhásszekrény előtt való ácsorgástól? A minimalizmussal ismerkedés mindezt megoldhatja, csak el kell kezdeni. De hogyan? Olvassátok el Anna Eszter cikkét, kiderül.

Anna Eszter hisz a világbékében. Legyen ez, a világbéke világnapja, egy olyan alkalom, amikor mindannyian megengedjük magunknak, hogy vele együtt higgyünk tiszta szívvel ebben az utópiában. Hátha akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a megvalósításához.

Nem kizárt, hogy az élhető jövőnk kulcsa a gombák világában keresendő…