Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének. És jó néhányan vannak, akiknek egészen konkrét elképzelése van erről a bizonyos legjobbról, még akkor is, ha a gyermekük már szinte felnőtt, és saját maga szeretne dönteni a pályaválasztásáról.
Az elköteleződés igazán embert próbáló feladat, csak erről ciki beszélni.
„Három évtizedembe került, mire megtaláltam a módját annak, hogy kihozzam magamból a legjobbat, és most már nem eresztem.” – Olvasónk, Kata története.
Bízz a gyerekedben! Hányszor hallottad már ezt az elcsépelt mondatot, ugye? Mázsár Tamás igen érzékletesen szemlélteti, hogy az önálló élettel járó fene nagy szabadság után, ami irtózatos káosszal és kosszal járt együtt, most már megkomolyodott, és olyan környezeteben él, amilyet a szülői házban látott. Ő maga teremtette magának. Hagyd a gyerekedet, hadd teremtsen!
Nincs mese, előbb-utóbb mindannyian a saját apánkká, anyánkká válunk. Van, aki mindkettővé egyszerre. És az a pillanat, amikor erre rájövünk... hát... mondjuk úgy: nem mindig kényelmes. Íme, a leghülyébb, tipikusan szülői mondatok, amelyeket már akkor sem gondolsz komolyan, amikor kimondod, mégis mindig kicsúsznak a szádon. És lehet, hogy más is, legalábbis Kormos Anett száján kicsúszott ez meg az...
A szabály az szabály! Vagy mégsem? Kellenek a szabályok, de rugalmasság nélkül mit sem érnek, mert a szigor ellenállást vált ki a gyerekekből. Olvassátok el Szalánczi Kriszta klinikai szakpszichológus használható, jól bevált tippjeit!