Kurucz Adrienn: „Egy anya csak annyira boldog, mint a legszomorúbb gyereke?!”
A szomorúság pingpongja anya és gyereke között.
A szomorúság pingpongja anya és gyereke között.
Néha azt hisszük, egy bizonyos szolgálatmennyiségért cserébe majdcsak szeretni fognak minket.
Van, hogy a szerettünktől nem a halál választ el (először), hanem a szellemi leépülése. És ilyenkor a temérdek gond mellett a lelkiismeret-furdalással is szembe kell néznünk, amiért időnként haragszunk a betegre, pontosabban arra a valakire, akivé a betegség tette. Kolozsi László megrendítő írása:
Ági huszonöt évesen szült, és alig negyvenévesen azzal szembesül, hogy a szülői szerep lassan háttérbe szorul az életében, el kell kezdenie felkészülni egy új fejezetre.
Fájdalmas tanulási folyamat, de eláruljuk: hosszú távon mindenki nyer rajta.
„Kurvára szeretném megismerni az anyukámat, szeretném tudni, milyen. Látni az igazi arcát. Nem tökéletesnek szeretném látni, hanem igazinak.”