„Épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat” – Az egyik legjobb friss olvasmányom margójára
„Akik már nem leszünk sosem”
„Akik már nem leszünk sosem”
Jöttünk, hadd lássuk!
Ha a ti életetekből könyv készülne, mi lenne a címe?
„Mert itt vagy, az egyszer biztos. Olvas gyerek és öreg, mert egyszerre vagy meseíró, lektűrszaki és enciklopédikus, nyugatos és napkeletes, akit urbánus és népies csajok és éltes asszonyok egyszerre kérnének fel táncolni az össznemzeti maszkabálban, ahol végre minden mindennel összekeveredik, és ahol eltűnnek nemcsak a gátlások, de azok a fránya skatulyák és előítéletek is…”
El tudod képzelni, mit érezhetett az alföldi kislány, aki addig Budapestet és annak elegáns nőit csak a padláson talált, régi, poros Nők Lapjából ismerte, amikor legelőször felutazott a városba, tele színes álmokkal?
Nyolc történet, nyolc sors, nyolc bántalmazás. Nőktől és férfiaktól.
Tegye fel a kezét, akinek Kimi a kedvence!
Az amerikai first lady története.
„…olyan kevés kellett volna ahhoz, hogy itt minden más legyen.”
Albánia távol van, és mégis közel.