Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.
A segítő szakmákban örök dilemma, hogy hol van a határ. A szeretet, a kötődés, a bevonódás határa. Szeretheted szociális munkásként a rád bízott gyerekeket? Elmondhatod nekik, mit érzel? Erről a dilemmáról szól Benkő Fruzsi naplója Borsod megyéből.
„Akadnak, akikre egyedül mi nyitjuk rá az ajtót, vannak, akiknél konkrétan azt kell ellenőrizni, élnek-e. Nagyon szomorú, hogy a szegény emberek egyre szélesebb tömegeinek elengedik a kezét. Olyanok élnek a küszöbön, nyomorban, akik adott esetben egyébként dolgoznak.” Chripkó Lili bejárta a szekszárdi tanyavilágot.
Naponta megyünk el mellettük, szinte már észre sem vesszük őket, nemhogy az életükön gondolkoznánk. Ám érdemes egy kicsit jobban belelátni a helyzetükbe, hogy észrevegyük, mennyi különdéle sors bújik meg az utcák árnyai között. Beszélgessünk egy fontos ügyről A láthatatlanok című film kapcsán.
Tudod, hogy mennyi pénzt visz haza egy szociális munkás havonta? Tudod, hogy mi mindennel kell megküzdenie egy omladozó rendszer falain belül? Tudod, hogy mi mindennel foglalkozik? Ma van a szociális munka napja, és mi kíváncsiak voltunk arra, ők hogyan látják a saját helyzetüket. Így.
Ez az írás Borika néniről szól. Valamikor neki is volt családja, élete, boldogsága, lakása, de most semmije nincs, kifosztva, megöregedve várja, hogy történjen valami... Ez az írás nem csak Borika néniről szól. Ma van a szociális akció nemzetközi napja.