Az ország egyik legismertebb tanárát a barátai attól féltették, hogy ha marad a magyar oktatásban, abba belehal. Egy idő után már ő is féltette magát, és minden elhivatottsága ellenére bedobta a törülközőt. Jocó bácsi ebben a tanévben már nem tanít az iskolában. De a magyar oktatás válsága ugyanúgy fáj neki, mint eddig. D. Tóth Kriszta beszélgetett Balatoni Józseffel.
Amikor a pár hónapja érettségizett gyerek anyja megkönnyebbül, hogy a gyerekkel együtt ő is maga mögött hagyta a közoktatás rendszerét. De fél szeme még az iskolán… Bónusz: a szülő gyerekjogi szakember.
Aki(nek a gyereke) több kötelező olvasmányt is kapott a nyári szünetre, és még neki sem állt az olvasásnak, az csúszásban van – csak szólunk. De vajon van-e létjogosultsága ennek a kötelezőolvasmány-listának egyáltalán – különösen nyáron? Tóth Flóra szakértőkkel konzultált a témában:
Mi az oka annak, hogy a legendás egyetemi élet helyett sokan ma már csak szükséges rosszként élik meg a felsőoktatást?
Az iskolai közösségek gyakorta szinte semmit sem tudnak súlyos vagy krónikus beteg osztálytársuk betegségéről, állapotáról. A Suliprogram segíti a visszailleszkedést, és egy olyan el- és befogadó, biztonságos osztályközösség kialakítását, megerősítését, ahova reggel örömmel érkeznek a gyerekek.
Ez a helyzet Szerbiában az iskolai mészárlások után:
Az én hazám egyszerű vonalakból rajzolódik ki: vonalakból, amelyeket törődő tanárkezek segítenek megrajzolni. Tanárkezek, amik addig fognak, míg elhiszed, hogy magadtól is megy. Tanárkezek, amiket senki nem akar megbéklyózni.
Minden szülő odavan azért, ha az oviban, suliban dicsérik a gyerekét. De mi van akkor, ha nem (csak) pozitívak a visszajelzések? Ki hogy viseli a szembesítést? Lucáék történetében több forgatókönyv is felmerül.
Csak a tavalyi évben több mint ezerháromszáz új magyar diákot írattak be osztrák intézményekbe. De vajon hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Egy érintett édesanya elmesélte nekünk, miért is költöztek az osztrák határhoz.
Nagy a hajtás a suliban, és nincs támogatása senkinek, ha azt érzi, elfáradt, motivációt vesztett, vagy bántják. Reakció jellemzően akkor van, ha botrány kerekedik. Ilyenkor aztán vagy elbagatellizálják, ami történt, szőnyeg alá söprik, vagy megpróbálnak megszabadulni a „problémás gyerektől”. Miközben pontosan tudjuk, hogy senki nem jókedvéből „hülye”.