Minden szülő odavan azért, ha az oviban, suliban dicsérik a gyerekét. De mi van akkor, ha nem (csak) pozitívak a visszajelzések? Ki hogy viseli a szembesítést? Lucáék történetében több forgatókönyv is felmerül.
Csak a tavalyi évben több mint ezerháromszáz új magyar diákot írattak be osztrák intézményekbe. De vajon hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Egy érintett édesanya elmesélte nekünk, miért is költöztek az osztrák határhoz.
Nagy a hajtás a suliban, és nincs támogatása senkinek, ha azt érzi, elfáradt, motivációt vesztett, vagy bántják. Reakció jellemzően akkor van, ha botrány kerekedik. Ilyenkor aztán vagy elbagatellizálják, ami történt, szőnyeg alá söprik, vagy megpróbálnak megszabadulni a „problémás gyerektől”. Miközben pontosan tudjuk, hogy senki nem jókedvéből „hülye”.
Ezek az eszközök nem fognak eltűnni, csak még okosabbak lesznek. A diákokat arra kéne felkészíteni, hogyan bánjanak velük: mik a veszélyeik, a lehetőségeik.
Miért kell harapófogóval kihúzni a gyerekekből, mi történt velük az oviban/suliban? Szakembert kérdezett Szabó Anna Eszter.
Minden gyerek tehetséges, állítja pedagógus, tananyagfejlesztő szerzőnk, és hozzáteszi: csak lehet, hogy nem abban, amit a mai iskolarendszer értékel. A cikk segít abban, milyen irányban lenne érdemes keresgélnetek.
Vajon melyik állással kínálna meg Dumbledore (ha még élne)?
Lássuk, milyen kolis túlélési technikákat ismersz!
„Ha komolyan gondolják azt, hogy Magyarország egy fejlődő ország legyen, ide gondolkodó emberek kellenek. Nem végrehajtó emberek” – mondja Kaszás Zoltán egykori iskolaigazgató, aki augusztus végéig élt a hivatásának, addig volt pedagógus.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett lelkisegély-szolgálat csatornáin soha ezelőtt nem volt ennyi öngyilkossági gondolatról szóló beszélgetés. És sajnos vannak helyzetek, amikor a gondolatból tettek lesznek. Van, aki önmaga ellen fordul, más kifelé keresi az útját a belső feszültségnek. Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány pszichológusa így látja a krízist: