Csepelyi Adrienn: Kedves testem, bocs, hogy egy barom voltam!
Egy rosszkor, rosszul mondott mondaton, egy pillanatnyi, de mély megingáson, egy váratlan nézőpontváltáson csúszik el az ember viszonya a saját testéhez.
Egy rosszkor, rosszul mondott mondaton, egy pillanatnyi, de mély megingáson, egy váratlan nézőpontváltáson csúszik el az ember viszonya a saját testéhez.
A rokonait mindenki maga választja egy bizonyos kor után, szoktuk mondani. De életszerű ez? Lehet szakítani egy komplett családdal, ha csak mérgezik az életed?
Érzelmi abúzus, lelki bántalmazás, fekete pedagógia – szakmai neve is van annak, amikor egy felnőtt „horgerantalkodik”.
Talán bele sem gondol a szavai súlyába. Pedig ha valaki érzelmileg megaláz egy gyereket, az ezt a sebet akár egy egész életen át hordozza…
A szó nem száll el csak úgy.
Milyen „jó” is az, ha az amúgy rendben lévő gyereknek a saját nagynénje ássa alá az önbecsülését, hát de nem? (NEM.)
„Minden gyereknek legalább két mentsége van a viselkedésére: az anyja és az apja. Mert a gyermek nem születik gonosznak. Sem rossznak.”
Adja isten, hogy soha se kelljen a helyébe lenned annak, aki menekül, aki halálos betegséggel küzd, aki abúzus kapcsolatban él... Elég csak a helyükbe képzelni magad, hogy érzékenyebben reagálj... és nem mondj ilyeneket: