Bendl Vera: Örökké késtem, ahogy most is (novella)
„Ha nem a könyvet néztem, a mocskos ülésszövetet bámultam, és azon gondolkoztam, megszülethet-e egy új szerelem, amikor még a régi is megvan?”
„Ha nem a könyvet néztem, a mocskos ülésszövetet bámultam, és azon gondolkoztam, megszülethet-e egy új szerelem, amikor még a régi is megvan?”
„Moccanni sem akart e mellől a test mellől, holott hirtelen úgy érezte, ennek a férfinak két dolga van csak biztosan: véleménye és merevedése.”
„Sosem értette, hogy engedhetik meg, hogy esernyőket csináljanak szent festményekből, hogy aztán Michelangelo Ádám teremtésén ázzon az eső. Hogy Istent használjuk arra, hogy ne ázzunk meg. Erre az ima való – mormolta magában.”
Egy ideig még tapsoltunk a kórházi dolgozóknak. Aztán elkezdtünk neheztelni rájuk, többet várni tőlük. De valójában a rendeletek nagyon kevés betekintést engedtek abba, hogy mi zajlik az egészségügyben az utóbbi három évben – ezt pótolja most egy frissdiplomás orvos novelláskötete, aki végig önkénteskedett a Covid-időszakban.
Minden lakóháznak megvan a maga mindent tudó lakója, akivel elég csak egyszer találkozni, és már mindent tudni fogunk évtizedekre visszamenőleg… mindenkiről.
Megtörtént eset alapján…
Tényleg: minek??!
„Nem létezik csalónap, az egész eddigi életünk egy rohadt csalónap volt, elcsaltunk már minden szombatot és vasárnapot, szülinapi bulit, nyaralást, stresszt, péemesszt előre!” – Fogyókúrás klub a művházban.
Lady Macbeth a cukrászdában.
Gekkó vagy Bálint? Ez itt a kérdés.