A nők a változókor beköszönte után még évtizedeket élnek, aminek a kutatók szerint az lehet az evolúciós oka, hogy fontos szerepük van utódaik: gyerekeik, unokáik túlélésében. Nem vitás, óriási támaszt jelenthetnek a család minden tagja számára, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez a szerep mindegyiküknek testhezálló és örömteli.
Közeli rokon a nagyapa, de van, hogy nagyon távoli mégis. A szerencsések egy egész világot nyernek általa. A kevésbé szerencsések sóvárognak utána egész életükben. Mi és a nagypapáink:
Szülőnek lenni támogató felnőtt családtagok nélkül pokolian nehéz. De támogató felnőtt családtagnak lenni sem könnyű, pláne, ha végletekig kizsigerelt, ötven-hatvan év feletti embereknek kell bármikor bevethető nagyszülővé alakulniuk.
Minden nagymama csodálatos. Vagy talán mégsem?
Amikor a gyerekeket meglegyinti a valóság szele.
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni... majd az unokáknak, mikor körbeállnak. Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, kezdjetek el élni, hogy legyen, mit mesélni." Anna and the Barbies, Márti dala. Nekünk ez pörgött a fejünkben, miközben ezt az írást olvastuk... szerintetek miért?
Mindenki arra vár, hogy egy szép napon végre nyugdíjas legyen, és azt csinálhassa, amihez csak kedve szottyan. Milyen kár, hogy mire a legtöbben odakerülnek, már fogalmuk sincs, mi is lehetne az. Na, most itt a segítség. Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki egyszer nyugdíjas lesz (vagy már most is az).
Mit szeret idézni az anyukájától Janikovszky János, a nagymamájától Janikovszky Laura és Manó, no meg a csodálatos és utánozhatatlan írónő volt munkatársai és rajongói, azaz mi. 90 éves lenne ez a mesebeli asszony. Íme, a kedvenc mondataink tőle.