Rajong érte a világ, bár senki sem ismeri – A titokzatos Elena Ferrante nyomában
„Szeretem ezeket a bátor, kemény, kíváncsi nőket, akik együtt tudnak élni a döntéseik következményeivel, legyenek azok akár jók, akár rosszak.”
„Szeretem ezeket a bátor, kemény, kíváncsi nőket, akik együtt tudnak élni a döntéseik következményeivel, legyenek azok akár jók, akár rosszak.”
Hányat sikerült eltalálni?
"Hiszed vagy nem hiszed, simán leküzdenek a mozgólépcsőn, átráncigálnak a zebrán, még mielőtt egyet nyikkanhatnék, és mire megmagyarázom, mi a gond, teperhetek vissza egyedül, ők meg simán lelépnek..."
„…olyan kevés kellett volna ahhoz, hogy itt minden más legyen.”
A zseniális művek egyik jól bevált alapreceptje: halálhörgés, siralom, könny, vér… meg egy kis tébécé.
Ebben a kötetben minden benne van, ami egy igazán jó könyvhöz kell: sodró erejű történet, bátorság, humor, izgalom és katarzis. Igen. Katartikus élmény volt, amikor a kiskamasz fiammal együtt olvastuk. Nem tudom, melyikünk izgult jobban, ő vagy én, mindenesetre ez a történet nagyon mélyen összeköt bennünket. Olvassatok együtt!
Az Abigél című könyv és film (szerintünk) minden generáció örök kedvence. Somos Ákos már húsz éve olvassa/nézi újra és újra. És nem unja. Mi sem!
Egy közepes kézirat és a Pulitzer-díj között néha egy remek stílusérzékű szerkesztő a különbség. Így lesz irodalmi klasszikus egy vázlatból, majd ötvenöt év elteltével egy gátlástalan kiadónak köszönhetően ugyanebből a vázlatból egy kétes értékű mű.
Ma van az Árvák Világnapja, ebből az alkalomból pedig felidéztük kedvenc mesefilmjeinket. Mert észrevettünk bennük egy nyugtalanító tendenciát. Maugli, Harry Potter, Hófehérke, Bambi, Ariel, Simba... Rengeteg főhős elveszíti a családját. Vajon mi lehet ennek az oka? Borcsa belegondolt.
Még egy gyerekek jogaival foglalkozó szakember számára is a pokol legmélyebb bugyrait tárja fel a Max című könyv. Ugyanakkor jelentetjük meg egy nagy kamasz véleményét a könyvről, mint a gyerekjogászét. Érdemes összevetni a kettőt.