Jó, lehet, hogy a címben írtakat a valóságtól elrugaszkodottnak érzed. De kérlek, értsd jól: előállhat krízis bármikor, és akkor dönteni kell a gyerekekről (is). Ha mozaikcsaládban élsz, akkor többszörösen. Erről szól dr. Gyurkó Szilvi írása.
Mit kezdesz azzal a heti nettó pár órával, ami a határozat szerint neked jut a gyerekeidből válás után? Mit kezdesz azzal, ha a munkáltatód, kollégád húzza a száját, hogy „férfi létedre” felállsz, mert menned kell a gyerekekért? Mit kezdesz azzal, hogy nem jár a pótszabadság, de a szünidő fele a tiéd? És mit kezdesz azzal, hogy nem vesznek komolyan a pedagógusok? Egy elvált apa gondolatai:
Mondhatja-e egy szülő a jelenlegi helyzetben, hogy nem adja át láthatásra a gyereket a másik szülőnek? Ha igen, milyen indokkal és feltételekkel?
„A családon belüli erőszak, a gyerekbántalmazás, a szexuális visszaélés meg a szülői elidegenítés ügyei pont ilyenek –
tíz döntési jogkörben dolgozó hatósági vagy bírósági emberből jó ha egy olyan van, aki pontosan tudja, hogy ezek a szavak mit jelentenek. Ordít az egész rendszerről, hogy még több képzés kellene, még több érzékenyítés, és még több módszertani segítség, ami a hatósági döntéseket segíti.” Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő a győri családirtás kapcsán:
Egy kapszulányi jóember, és Borisz, aki nem lacafacázik.
Létezik jó megoldás a láthatásra?
Nincs tökéletes válás. Nincs tökéletes szülő. Nincs tökéletes gyerek. Nincs tökéletes rendszer a kapcsolattartásra. De törekedni lehet rá (sőt... kell)!
Egy sokat látott gyermekjogi szakember nagyon ritkán veszíti el a higgadtságát. Most ez történt. Levente története minket is nagyon megrázott.