A parókák a XVIII. század közepe táján vészes mértékű növekedésnek indultak, hiszen átmenetileg még azt az eszményt is lefektették az ambiciózus párizsi hajszobrászok, hogy a női megjelenésben a száj felezővonalként szolgáljon: vagyis hosszban ugyanannyi legyen felette, mint alatta. Sarolta királyné parókáinak nyomában:
Elő a farbával: szerintetek kinek a feje vetette le leginkább a parókát? Taylor Lautneré az Alkonyatban? Vagy Nicole Kidmané a Pusztítóban? Esetleg John Travoltáé az utóbbi tizenöt év bármelyik filmjében? És milyen a jó filmes paróka?
El tudod képzelni, milyen lehet úgy élni, hogy a fejtetődön nincsen haj? Nem azért, mert kihullott, hanem mert te tépkedted ki saját magadnak. Igen, van egy ilyen betegség:
A test szentsége, a szépség relativitása, és a hiúság leértékelődése. A szépség és a rák, avagy: így tanulta meg Szentesi Éva saját női testét.
Micsoda? Hogy a rákbetegségnek mond köszönetet valaki? Hallottatok már ilyet? Szentesi még erre is képes.