Jól teszi-e egy divattervező, ha visszautasítja, hogy egy hírességet öltöztessen? És ha ez a híresség történetesen a következő amerikai elnök felesége? Náray Tamás számára épp, khm, nagyon aktuális az amerikai sajtóban folyó diskurzus...
Szentesi, a Chanel-nő. (Nem.)
Egyes kutatások szerint egy átlagos ember naponta százszor hazudik. Náray Tamás szerint ezek miatt:
Jíííhhá! A hétfő az új péntek! – Avagy: így telt az első Hello, WMN! estünk.
A test templom. Kell az ima.
Így inspirálják egymást a WMN szerzői. Most épp Náray Tamás Kormos Anettet. Nem semmi páros...
Hol a határ a segítségnyújtás és önmagunk veszélyeztetése között? Pontosabban van-e határ?
„És mi a helyzet a hivatással? Semmi. Miért, mi az? Valami letölthető applikáció a legújabb ájfon húszasra? A munka, ahogy a kommunizmusban, úgy ma sem divat. Szükséges rossz, mint régen.” Náray az e heti szubjektívban arról, hogyan lett az ingyen élés magyar nemzeti sport.
„Mindennapjaink részévé vált a két táborba tartozás, bármi legyen is a téma, nincs konszenzus, és nincs igazság. Van viszont helyette káosz, és vannak szép számmal olyanok, akik a rövidebbet húzzák. Ebben a konkrét ügyben például az utasok."
Ha betiltunk mindent, ami szerintünk ártalmas, veszélyes – de legalábbis ismeretlen és más, mint az „átlag", akkor mi marad a végére? Náray ezen a héten az elfogadásról, a betiltásról és a félelemről ír.