Idegenek – Senki nem vár
„Minden városnak van egy belső ritmusa és egy titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető belső lüktetése, amely ámulattal és lelkesedéssel vagy elidegenedéssel és ridegséggel tölti el az embert. ”
„Minden városnak van egy belső ritmusa és egy titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető belső lüktetése, amely ámulattal és lelkesedéssel vagy elidegenedéssel és ridegséggel tölti el az embert. ”
Megrendítő és egészen felkavaró történet a valóságból. Egy nő végre szembenéz azzal, mi történt vele gyerekkorában. Új sorozat, olvassátok el. Tudjuk, hogy fáj, de igazi. És fontos.
Jól éltünk! – mondták nosztalgikus hangon és szinte egybehangzóan a szarajevóiak vendégszerzőnknek, aki fél éve költözött a városba. 1995. december 15-én, vagyis pontosan húsz éve írták alá a háborút lezáró békeszerződést. A helyiek nem szűnő etnikai feszültségről, kilátástalanságról, nacionalizmusról mesélnek... itt, a szomszédban.
Vonzás és taszítás. Emelkedés és zuhanás. Csillogás és kínkeserv. Csupa ellentmondás, csupa izgalom és csupa rejtély az élete ennek a boldogtalan legendának, aki ma lenne 105 éves. Ki más emlékezhetne rá, mint az a WMN-szerző, aki néha-néha még Karády Katalin dalait is elénekli...