Címke: pánikroham

Ha egyszerre vagy pánikbeteg (vagy legalábbis szorongó) és zene-, valamint társaságkedvelő ember, az életed az ambivalenciák körül forog. Míg az egyik éned 0–24 pörögne, beutazná a világot, és fejvesztve stage-divingolna a nagyszínpad közönségében, a másik énednek létszükséglete a nyugalom, a csend és a kiszámíthatóság – a kettő összehangolása pedig időnként felér azzal a mutatvánnyal, mint amikor Philippe Petit kötélen sétált át az ikertornyok között.

Légszomj, magas pulzus, halálfélelem. Ráadásul mindez (látszólag) ok nélkül, az éjszaka kellős közepén. A szakemberek már külön nevet is adtak az éjjel jelentkező pánikrohamoknak.

Titeket melyik dal segít át a legnehezebb időkön?

„Ha azt mondanám, Mandula befogadásával elillant minden szorongásom, hazudnék. A mai napig dobál elém olyan hajtűkanyarokat az élet, amiket nehezen veszek be. Viszont Mandulával az oldalamon már nem szállok el a kanyarban.”

„Ez csak egy pánikroham – ismételgetem magamban, holott teljesen biztos vagyok benne, hogy most meg fogok halni.”

Mielőtt kényelemből ráragasztjuk másokra a stigmákat, képzeljük bele magunkat egy percre a helyzetükbe…

Az apa vígan tovaröppent az új szerelem felé, hátrahagyva a pillanatok alatt romhalmazzá hulló családját.

Egyik kedvenc tanárunk most nem az iskoláról írt.

Fájdalom, fuldoklás, néma sikoly – egy vajúdás pillanatképei szakítás után.

„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.