A Budapest Nagyregényben két jó dolog van: az ismerős és az ismeretlen, a tükröződés és a kilátás
A Budapest Nagyregény olvasásakor az otthon határai – időben és térben is – észrevétlenül kitágulnak. Hazává azért nem duzzadnak, de ez is valami.
A Budapest Nagyregény olvasásakor az otthon határai – időben és térben is – észrevétlenül kitágulnak. Hazává azért nem duzzadnak, de ez is valami.
A Mészöly Miklós-centenárium alkalmából az életmű egyik legavatottabb szakértőjével beszélgettünk. A pálya legizgalmasabb kérdésein belül szóba került természetesen bonyolult, legendás szerelme Polcz Alaine-nel is, aki az elmúlt években olvasottabb szerző lett a férjénél (pedig ő nem is tartotta magát írónak). Olvassátok el!
„Nem olyan rég visszaolvastam azt a naplót, amit huszonöt évesen írtam, és meglepve tapasztaltam, milyen sok a hasonlóság a mai énem és az akkori között. Hasonló problémáim vannak és hasonló küzdelmeim, csak elfelejtettem őket.”
Na, tessék, ez a Lackfi már megint nem tisztel se istent, se embert. Hát nem újra szájára vette a Himnuszt? Ez már tényleg, igazán skandallum! Ráadásul nem átallotta a szent szöveget ráhúzni a Most múlik pontosan...-ra. Na, csak kerüljön a szemünk elé!