Két budapesti koraszülött osztály, két egészen eltérő élmény. Fruzsi hálás, amiért megmentették az életüket a szakemberek, de még mindig nem tudta kiheverni a traumát, amit az okozott, hogy az első kórház gyakorlata szerint alig vehette a kezébe a kisbabáját.
Miért gond az, hogy egyre kevesebb helyen lehet egyáltalán megfelelő ellátást kapni várandósan, nemhogy szülni? Hogyan lehetne javítani a rendszeren, és miért lenne fontos tenni valamit? Kőrizs Kata újságíró saját (negatív) tapasztalatai miatt aktivistaként dolgozik azon, hogy jobb legyen a szülészeti ellátás. A helyzet azonban csak tovább súlyosbodott.
Réka szüléstörténete sajnos egy kórkép a mai magyar szülészeti ellátásról, ahol már nincs szabad orvosválasztás, ahol megtörténhet, hogy kiabálnak egy kismamával… és ahol végül hiába minden küzdelem, nem sikerül az eltervezett és orvosi szempontból sem kifogásolt természetes szülés. Mászkálás kórházak között, áramszünet és szomorú tanulság.
„Az a fajta kiszolgáltatottság, amit akkor éreztem, amikor deréktól lefelé meztelenül, széttárt lábakkal, a hátamon feküdtem egy kengyelben, és egy olyan idegen férfi vizsgálódott a lábam között, aki tiszteletlen, goromba volt velem, vagy semmibe vette az érzéseimet…” – Miért ismerős ez sokunknak, és hogyan lehetne másképp? Erről írt Kerekes Anna.
Beöntés szülés előtt? Hüvelyvizsgálat félóránként? Folyamatos CTG-monitorozás, ezáltal ágyhoz kötöttség a vajúdás alatt? Rutinszerű gátmetszés? Rohanás a frissen született babával a csaphoz? Csupa olyan gyakorlat, amit sem a WHO, sem a nemzetközi szülészeti szakmai szervezetek nem ajánlanak. Összeszedtük a leggyakoribbakat, hogy tudjátok, igenis van jogotok, lehetőségeket másképp szülni.
Amikor valaki a traumatikus szülészeti ellátásban szerzett tapasztalatairól beszél, sokszor megkapja, hogy „ez ilyen”, meg hogy „a kismamák túlérzékenyek”, vagy hogy „a lényeg az, hogy mindenki egészséges”. Ez sajnos mind tévedés. Nem kell, hogy ilyen legyen, nem túlérzékenység bizonyítékalapú ellátást elvárni, és a mentális egészség a jóllétünk alapja. A jelenlegi szülészeti rendszer problémáit gondolta végig újságírónk két aktivista szakemberrel egy holnapi tüntetés kapcsán.
A hálapénz megszüntetésével hogyan biztosíthatod, hogy annál az orvosnál születhessen meg a babád, akit választottál? Hogyan tudunk leszerződni a kórházzal, hogy az orvosunk munkaidőn kívül is remdelkezésre álljon? Érdemes ugyanezt megtenni a szülésznő esetében? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána a TASZ szakértőjének segítségével.
A kérdés, ami rendszeresen elhangzik a magyar szülészeteken, amikor egy anya nemet szeretne mondani valamilyen beavatkozásra: „Asszonyom, ugye, nem szeretné a kisbabája életét veszélyeztetni?” A változások elindultak, de vajon jó irányba haladunk? Egy érintett anyuka összefoglalója a pillanatnyi helyzetről.
A kismamáknak – és családjaiknak – a járvány miatt sosem tapasztalt bizonytalansággal, félelemmel, szorongással kell szembenézniük, ami beárnyékolhatja a várandósságot. Ahány kórház, annyiféleképpen kezelik a vírushelyzetet a szülészeteken, így a leendő szülők felkészítése, informálása most fontosabb, mint valaha, mondja dúla szakértőnk, aki praktikus tippeket is ad a szülés előtt állóknak:
A választott szülészorvos rendszer (már ha ezt rendszernek lehet nevezni) a hálapénzbiznisz egyik fő alkotóeleme, és ez az oka annak, hogy a nők nagyobb arányban érintettek a hálapénz fizetésében. De vajon meg lehet szüntetni? És egyáltalán, jó lenne az nekünk, nőknek, családoknak?