Szomorú-e a magyarok himnusza? – Verselemző bogarászás a magyar kultúra napján
Százkilencvenhat éve született a Himnusz szövege. Vajon miért ilyen borúlátó ez a kultikus óda? És az egyáltalán?
Százkilencvenhat éve született a Himnusz szövege. Vajon miért ilyen borúlátó ez a kultikus óda? És az egyáltalán?
Hol lakik a nemzeti identitás? Neked mi jelenti az otthont? Kormos Anett tegnapi cikke megihlette a Londonban élő Pásztory Dórát. Hasonlóan őszintén és gyönyörűen ír a haza szeretetéről – most egy „fa" helyett egy „madár" szemével.
Mindenkinek van legalább egy olyan tanár az életében, akinek rengeteg mindent köszönhet. Aki nemcsak a tudását, a tantárgy szeretetét volt képes átadni, de büszkeséget, magabiztosságot, hitet is ültetett a diákjai szívébe. Egy olyan pedagógus, akinek a neve még évtizedekkel később is sokat jelent. Reméljük, mindenkinek van egy „Tánczosa", vagy egy Magdi nénije.
A különc író találkozása Fiala Borcsával. Igaz, ez nem ma volt, ám egy pillanatra összeforrott a tekintetük, és a pillanat megállt. Hiába haladt tovább az idő, sosem múlt el a varázsa.
Ha elsüllyed a magyar nemzet, akkor ki süt vajon kakaós csigát? És kit tép tovább az a sanda balsors? Még egy kínzó kérdés: ki muzsikál majd a nemzet sírjánál? Kis Grófó? Vagy az Edda? Irónia mesterfokon Lackfi Jánostól, aki nagyon sokat tud a magyarokról...
Na, tessék, ez a Lackfi már megint nem tisztel se istent, se embert. Hát nem újra szájára vette a Himnuszt? Ez már tényleg, igazán skandallum! Ráadásul nem átallotta a szent szöveget ráhúzni a Most múlik pontosan...-ra. Na, csak kerüljön a szemünk elé!
Szerintetek miről szól a Himnusz? Az, amit annyiszor hallgattunk iskolai ünnepélyeken a tűző napon, ájuldozva a rettenetesen szúrós, műszálas ünneplő ruhánkban, rogyadozó lábakkal, mert már megint kinőttük azt az átkozott ünneplő cipőt? Lackfi János szerint bizony itt a nagy kunyerálás esete forog fenn...