Címke: neurodiverzitás

Alma, palacsinta, nuggets, fehér csoki, tejszelet, kifli, egy fajta szeletelt kenyér, a nagymama húslevese, sült krumpli. Nagyjából ez azon ételek listája, amiből Viki nyolcéves kisfia, Arnold válogat. A gyerek életében a táplálkozás ugyanis egészen más jelentőséggel bír, mint az átlagos fejlődésű társainál. Ami másokat kíváncsisággal tölt el, az számára visszataszító és ijesztő, és feltehetőleg hosszú évek munkája lesz még, hogy a gyerekzsúron ő is együtt tortázzon a többiekkel.

Ismerjétek meg Kerekes Hildát, aki autistaként története elmesélésével bepillantást enged abba, hogy milyen nehézségekkel küzd ma egy neurodivergens ember.

Kerekes Hilda 30 évet várt arra, hogy hivatalosan nevén nevezzék az állapotát. Hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, miért volt fontos neki a diagnózis, és milyen az élet autizmussal, elmeséli a Breakout Room vodcastban.

„A gyerekeinknek azt szoktam mondani: van, aki gyengén lát, ezért szemüveget kell hordania. Van, aki egyszerűen nem érzi az időt, őt meg ebben kell támogatni” – írja Helga, aki elmeséli, milyen az élet egy ADHD-s férjjel, és nekik mi segített, hogy a családjukat működtetni tudják.

Mit érez a kisfiú, aki nem bírja kivárni, amíg a tanár felszólítja? És a kislány, aki mereven ragaszkodik a szabályokhoz? Olyan jó lenne nem „rossz”-nak bélyegezni, hanem megérteni ezeket a viselkedéseket. Ezért is ajánl Kőrizs Kata három mesekönyvet.

Az ADHD-sokban sokszor van szégyenérzet: nem vagyok elég jó, nem tudok úgy működni, mint mások. De vajon törvényszerű, hogy szorongani, szégyenkezni kell a furcsaságok miatt, vagy lehet ADHD-val is boldogan élni? És hogyan hívhatjuk segítségül a környezetünket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével Kégl Ági.