„A gyerekeinknek azt szoktam mondani: van, aki gyengén lát, ezért szemüveget kell hordania. Van, aki egyszerűen nem érzi az időt, őt meg ebben kell támogatni” – írja Helga, aki elmeséli, milyen az élet egy ADHD-s férjjel, és nekik mi segített, hogy a családjukat működtetni tudják.
Mit érez a kisfiú, aki nem bírja kivárni, amíg a tanár felszólítja? És a kislány, aki mereven ragaszkodik a szabályokhoz? Olyan jó lenne nem „rossz”-nak bélyegezni, hanem megérteni ezeket a viselkedéseket. Ezért is ajánl Kőrizs Kata három mesekönyvet.
Az ADHD-sokban sokszor van szégyenérzet: nem vagyok elég jó, nem tudok úgy működni, mint mások. De vajon törvényszerű, hogy szorongani, szégyenkezni kell a furcsaságok miatt, vagy lehet ADHD-val is boldogan élni? És hogyan hívhatjuk segítségül a környezetünket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével Kégl Ági.