A társadalom elvárja a nőktől, hogy kielégítsék a férfiak érzelmi szükségleteit, miközben túlzottan érzelmesnek, irracionálisnak vagy hisztérikusnak tartják őket.
A társadalom által sokszor „nőiesnek” nevezett készségek azok, amelyekre minden eddiginél nagyobb szükség lehet, hiszen a technológia nem lesz képes megfelelően reprodukálni azokat.
Ha egy nő olyan társadalomban él, amelyben nincs nemi egyenjogúság, sokkal nagyobb az esélye arra, hogy idővel demenssé váljon, vagy sokkal rosszabb egészségi állapotba kerüljön, mintha hasonló kondíciókkal férfinak születik.
Az utóbbi évek egyik legkevésbé meglepő statisztikája, hogy a nők elhagyják a vallási intézményeket, amelyek sokáig a férfiaknál alacsonyabb rendűként kezelték őket.
A férfiak 16 százalékkal több szén-dioxid-kibocsátásért felelősek, mint a nők – pedig csak 2 százalékkal költenek többet. Mi ennek az oka?
Annak ellenére, hogy sem a történelem, sem a biológia nem bizonyítja, hogy ez mindig is a férfiak világa lett volna, az, hogy a patriarchátusra egyetemes és elkerülhetetlen berendezkedésként gondolunk, mélyen gyökerezik kultúránkban.
A férfi orvosok nagyobb valószínűséggel utasítják el a nők fájdalmát és tüneteit, ami így nagyobb eséllyel vezet téves diagnózishoz és rosszabb orvosi ellátáshoz.
Miközben virágzik a klímaváltozás-tagadás, van a társadalomnak egy olyan csoportja, amely sokkal inkább támogatja az környezetvédelmi intézkedéseket és a fenntartható életmódot: a nők.