A harmincnegyedik várandóssági héten jöttem a világra negyven évvel ezelőtt, a Szent János Kórházban. Tulajdonképpen halva születtem – az újszülöttek egészségi állapotának meghatározására szolgáló Apgar-teszten mindössze egy pontot kaptam a lehetséges tízből, ezért újra kellett éleszteni. Életben maradtam. Felnőttem. És misszióm lett a nehéz sorsú emberek segítése.
50 fok, sivatag, óriási hátizsák és egy 270 kilométeres táv – futva. Ez vár azokra, akik részt vehetnek a Grand Canyontól a Bryce Canyonig húzódó ultrafutáson. Az idei évben egy magyar fogorvos, az 50 éves Lubics Szilvia ért először célba – csakúgy, mint két éve az Antarktiszon megrendezett versenyen, ahol még egy pingvin is megtámadta.
„Ti Hell (Pokoli) Ultrának hívjátok ezt a versenyt, de szerintem tévedtek. Én még soha ennyiszer nem éreztem magam ilyen közel a mennyországhoz! Csak az emberek hajlamosak elfelejteni: ahhoz, hogy oda jussunk, előbb bizony meg is kell halni.”
Elégedettséget okoz-e, ha azt látod, hogy a (nő)társadat boldoggá teszi a futás? Úgy tűnik, léteznek ilyen férfiak! Prónay-Zakar Gina alaposan kifaggatott néhány „futóférjet" erről a kérdésről!