Nem válogatós, csak máshogy működik az idegrendszere. Sok kisgyerek egyáltalán nem, vagy alig eszik a bölcsiben, oviban, és a legrosszabb, amit tehetünk, ha erőltetjük a dolgot, vagy legyintünk, mondván: ha tényleg éhes lenne, megenné. De akkor mi az, ami működhet? Szakemberekkel járta körül a kérdést Kőrizs Kata.
Az első autizmussal kapcsolatos leírásokban zömében kisfiúkról írnak, csak az elmúlt 10-20 év hozta meg azt a felismerést, hogy lányok, nők esetén is lehet autizmusról beszélni. A diagnózis pedig, akkor is ha későn érkezett, generációk életét terelte új mederbe.
Nem minden autista ember fehér, középosztálybeli és/vagy férfi, és egyre többen vannak azok is, akik csak most, felnőtt korukban jutnak el a diagnózisig. Akár évtizedeket is leélnek a mélyebb önmegértés lehetősége nélkül egy olyan világban, ahol másodpercek törtrésze alatt formálunk egymásról véleményt, és gyakran elutasítjuk azokat, akiket „furának” észlelünk. Hogyan érthetnénk meg egymást jobban?
Hogyan legyünk asszertívek és segítőkészek, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk épp elveszti a kontrollt? Mit tegyünk, ha kiborult gyereket és látszólag tehetetlen szülőt látunk? Ennek járt utána Kulcsár György neuropedagógus segítségével Z. Kocsis Blanka.
Mit jelent – és milyen érzés – szenzorosnak lenni? Csepelyi Adrienn a saját példájával magyarázza el, hogy végre senki ne gondolja ezt üres hisztinek. Ez nem választás kérdése, és nem lehet figyelmen kívül hagyni.