Nyári táborok – Kényszer vagy lehetőség?
Azért gürizünk, hogy a gyerek(ke)et táborba adva még tovább gürizhessünk?
Azért gürizünk, hogy a gyerek(ke)et táborba adva még tovább gürizhessünk?
Az együttérzésről a legtöbben azt hiszik, pontosan tudják, micsoda. A kutatásokból mégis az derül ki, sokan rosszul csinálják: elkerülik vagy belefulladnak. Miért? Hogy lehetne másként? Mutatjuk a tudnivalókat, fejlesztési módszereket.
„Behunyom a szemem, próbálok emlékezni, felidézni a tavasz illatát, vagy bármit, ami eszembe jut, de kong az ürességtől” – egy Covidból felgyógyult lány története, aki nem érez szagokat, és ez szép lassan ellehetetleníti számára az élet élvezetét. És messze nincs egyedül.
Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.
Hová vezet az hosszú távon, ha egyének, influenszerek, netán komoly márkák kizsákmányolják a jóhiszemű emberek együttérzését?
Egyvalami közös: mindenki ugyanoda jut, előbb vagy utóbb.
„Azt hiszem, én szerencsésebb vagyok, mint édesanyám volt 33 évvel ezelőtt. Őt az utcán nyíltan megszólták, holott négy hónapos terhesen hozzáment az édesapámhoz. Viszont olyan stigma voltam rajta 18 éves korában, aminek a hatásait ma is érzem.”
Mit tanítanak a haldoklók egy ereje teljében lévő, egészséges fiatal nőnek? Tudtátok, hogy a halálnak van szaga? Mi vesz rá valakit, hogy olyan önkéntes segítővé váljon, aki ismeretlen embereket kísér az utolsó heteikben, napjaikban. Egy csodás és fontos írás, amit szerintünk mindenkinek el kell olvasnia Mindenszentek előtt...