Ideje kimondani: lehet és szabad kritizálni Izrael kormányát, hadseregét, politikai és jogi döntéseit anélkül, hogy antiszemitának minősülnénk. Steiner Kristóf a gázai konfliktus legégetőbb kérdéseinek mélyére ás.
„Épp az óvóhelyen vagyunk, még egy kis idő, amíg ki tudunk jönni” – írja, amikor szólok neki Messengeren, hogy elküldtem a cikket átnézésre. A szerkesztőkkel összeszorul a szívünk: ez valós idejű ízelítő abból, mit élnek át azok, akik most a támadások kereszttüzébe kerültek.
Barukh, a „sivatagi magyar költő" a Siratófalnál tett látogatása hatására kezdte elfogadni, és komolyan venni magát, illetve a költészetét. Nyáry Krisztián megosztásának köszönhetően lett széles körben ismert, májustól olvasójegyre értékesíti majd a műveit, maga adja ki a könyveit, és a rajongótáborával többek között saját készítésű hummuszos eseményeken tartja a kapcsolatot.
„Írtam már másokról, máshonnan, és még fogok is életem során. Ez a történet most az emberi szenvedés ezen aspektusáról szól. Azokról, akiktől napi szinten kapok kétségbeesett üzeneteket – van, aki azt írja, el akarja adni a veséjét, hogy kimenekíthesse a gyerekeit a földi pokolból.”
„És nemsokára újra lángokban áll az égbolt. Vele együtt pedig a közösségi média is, ahol azt várják el az emberektől: válassz a csecsemőket meggyilkolók, és a szőnyegbombázók közül, másképp te vagy az igazi gonosz” – Steiner Kristóf gondolatai az Izrael-Hamász háborúról:
„Szombat reggel 6:30-kor jelzett a telefonomon a légitámadásokat figyelő applikáció, hogy a közelben rakétatámadás folyik. Be van állítva, hogy ha megszólal Tel-Avivtól délre a sziréna, akkor arról tudjunk, mert ha már a környező településeket lövik, akkor valószínűleg ránk is sor kerül” – Kallos Bea Bar magyar fotóriporter beszámolója az izraeli helyzetről: