Rózi születése után szabadságot vettem ki saját magamtól. Néhány hét felüdülést a munka alól. Mert nem csak anyaként, nagyiként is szükségünk van arra, hogy elmenekülhessünk a határidős megfelelések elől. Amikor végre azt mondhatjuk, „sajna, ezt most nem tudom megcsinálni, mert unokázom”.
„A nagyiságban az a jó, hogy amikor leöregeznek, miután elküldtem az illetőt a fenébe, simán gondolhatok arra, hogy oké, már nem vagyok egy mai bútordarab, de nagymamának lenni a legjobb dolog a világon.”
Nincs belepofázás! Ez volt az első szabály, amit a leendő nagymama Hadas Kriszta maga számára meghozott. A többit olvassátok el új sorozatunk első részében!
A nők a változókor beköszönte után még évtizedeket élnek, aminek a kutatók szerint az lehet az evolúciós oka, hogy fontos szerepük van utódaik: gyerekeik, unokáik túlélésében. Nem vitás, óriási támaszt jelenthetnek a család minden tagja számára, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez a szerep mindegyiküknek testhezálló és örömteli.
Szülőnek lenni támogató felnőtt családtagok nélkül pokolian nehéz. De támogató felnőtt családtagnak lenni sem könnyű, pláne, ha végletekig kizsigerelt, ötven-hatvan év feletti embereknek kell bármikor bevethető nagyszülővé alakulniuk.