Sokan meglepődnek, amikor kiderül számukra, hogy egyes embereknek nincs belső hangjuk. A többiek meg akkor ámulnak el, amikor megtudják, hogy másoknak viszont van. Ők ugyanis gyakran azt hiszik, a detektívfilmek nyomozóinak zaklatott narrációja vagy Bridget Jones szórakoztató belső szövegelése csupán afféle művészi eszközök.
Sokat nyerhetünk abból, ha reflektálunk az álmainkra, és megfejtjük az üzenetüket. Nemhiába szól úgy Sigmund Freud gyakran idézett, híres mondása, hogy „az álom a tudattalanhoz vezető királyi út”, hiszen ahogy a nyelvi tévesztéseink (a freudi elszólások) vagy a humorunk, úgy az álmaink is sokat elárulhatnak a vágyainkról.
„Ez az őrjítő az egészben, hogy nem emlékszem. Nem tudom, hova tettem a ruháimat, hogy vettem-e kenyeret, nem jut eszembe az ablak előtt lógó fehér műanyag sötétítő neve, amit el lehet tekerni.”
Egyre több család küzd azzal, hogy a távolba szakadt gyerekek alig ismerik a nagyszüleiket, rokonaikat, ezért aztán nem szívesen mennek hozzájuk a szünidőben vagy akár csak egy-egy éjszakára. Mit lehet tenni ilyen helyzetekben? Íme, a pedagógiai szaktanácsadó véleménye.
„Ezek a mai fiatalok!” „Régen még lehetett bízni az emberekben” – Gyakran halljuk ezeket a mondatokat, de tényleg sokkal jobb emberek voltak szépanyáink-apáink?
A legtöbben azt hiszik, mások úgy gondolkodnak, mint ők, noha a valóságban szinte senki sem gondolkodik úgy.
Néha úgy érezzük, mindent láttuk már, és egyre kevésbé tűnik fel, hogy ez nem igaz.
Trükkök, hogy ne menjenek ki a fejedből olyan könnyen dolgok:
„És csak az asszony hangja visszahangzik bennem egyre: »Azért hoztak ide, hogy végezzenek velünk, mindannyiunkat meg fognak ölni, de én ismerlek téged valahonnan! Te ki tudsz engem vinni innen, ugye?«”
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!